Így megpróbálom egy lendülettel. Címszavakkal. És egyebekkel.
Elküldött sms. (hétfő)
Vajon időben ért ? Ott és akkor ? A busz egyik ülésén, mellyel viaskodtam, jóanyád színes haja virított. Nem álltam le akkor írni, versenyeztem, nehogy téveszme maradjon, egy busz csak úgy leelőzhet... De öltözőm csendjében leiratik a mondat, ami addig végigkísért.
Thx, mondod, s csak remélem, ott és akkor lehetett kezem kezedben.
Dél körül már bolhás kutyaként forgolódok, itt szoktál lenni, mosollyal felszerelkezve, ragyogó szemekkel. Végül kibökik: szabadság, szerelem.
Akkó' jó. Akkor most egy kicsit kevésbé aggódok.
Csak a láncainkat veszthetjük (hétfő)
Veszítem is. Így viszont mexűnik a hajtás. Kezdődik a szívás. De enyhe az idő, jól esik az esti séta.
Csütörtökön létesítményfelelősünk kisegít eggyel a saját készletéből. Készreszerel. Jó ember.
Miattad kelek, érted csinálom... (kedd-péntek - és amúgy is every day)
Mikor végighallgattam, miről is van szó, csak annyi maradt meg ebből nekem, hogy Neked kell, s hogy ehhez én hülye vagyok. De szerencsémre nem mondtam helyből nemet, csak pislogtam, hogy hogy a fenéből lesz ebből akármi is.
Aztán nekivágtam és a fehér folt kezdett szürkülni a térképen. Még vannak bőven lyukak, de egy fajta megoldás elkészült. Az alkotás minden perce öröm volt, mert ha ideig-óráig is használod majd csak, a Tied. Tőlem Neked.
Reménytelenből a fantaszituszba (szombat)
Hát ide hoztalak volna. Ahogy közeledünk, gyanús, hogy ahol egy hete hó ha hó, ott most sziklafal, avarszőnyeg s csak foltokban hó. Az utolsó kanyar előtt egy sárga zsiguli a ház előtt. Egy hete szinte plafonig vette körül a hó, gondoltam, is nem most lesz, mire ez odébbáll. Mára a kerék is látszik, körülrogyta a hó. Parkolóban tört aszfaltra, kömorzsalékra lépünk. A domboldal sok helyütt vizesfoltosan elszürkült, földszínű. Ráadásul esni is kezd. Az első néhány menet a múlt heti arcbafújást idézi. Akkor az apró, mikronnyi arcba csapódóra gondoltam, hogy ennél xarabb nem nagyon jöhet, most a borsszemnyi csapódó megmutatta, hogy van más lehetőség. Kesztyűm nem hegyre termett, most csavarni a vizet. Őszintén örülök, hogy nem sikerült elcsábítani, ez nem épp kóstolónak való kínálat. Aztán egyszer csak eláll a szél, szűnik a szakadás, a felhő vékonyodik, s néhány fel-le alatt megváltozik minden. Az egy-egy felhőkön áttörő napfényfolt egyre több lesz, szaporodik a lukak száma, hol az ég kékje láccik, s mikor a déli etetés folyik sürgetem a kölköt, ne mélázzunk az ebédlőben, kint hétágtra süt a nap, menjünk.
Már nem annyira öröm, hogy nem rántottalak magammal. Ezt látni, érzni kellene. Harapdálom a levegőt. Próbálgatom határaimat, ahogy a múlt héten hallotttam valaki utastárstól, vállamat hókupacon pihentetem néha. És összejön a szezon bukása is: nyekkenve hátamra érkezek, egyik léc lemaradva másik égnek álló lábamon, aztán átgördülés, kelegetés, lécfelvétel, downhill weiter...
Egész úton hazafele
De inkább egész nap. Velem voltál. Jó volt. Hazafele a buszon végig Neked fogalmaztam fejben. Tudtam, mire billentyűhöz kerülök, alig marad mindaz amit sorolgatok. Nem vagyok egy Faludy, hogy fejben szonetteket...
Sunset pír
Volt néhány nap, mikor a lemente színe igencsak dobogtatott. Hol elmondtam volt sms-ben hol csak magamban szólítgattalak: Nézz, nézz az ég felé...
Tegnap a hegyekből visszajövet. Újabb színeváltozás kísért. Nem kérhettem egy busznyi embert, hogy stop for a moment. Hát bámultam és sóhajtoztam, míg a pír szürkült-feketedett. Az ablakon át, az elsuhanó tájból ennyi jött velem az ezüstoxidra:
Tavasz(tündér) 17 pillanata (h-p ? No, all the time)
Persze, h nem Faludy - pedig ez is több napi helybenrágogatás eredménye. De azért csak előkerült. Nem biztos, h tizenhét, az csak a tavasz miatt, bár a cím korosztályodnak már lehet, h nem mond semmit.
Azt hiszem leginkább rajzfilmekben lehet ezt megjeleníteni, ahogy libbensz, lépdelsz, mintha lábnyomodból élet születne. A szürke padlón színes virágok nylnak, pillangók repkednek, madárcsicsergés, nyuszik ugrabugrálnak, őzike iszik patak vízéből. Lehet, h ezt már Disney megalkotta ? Újra kell néznem Hófehérkét ?
Mindegy, van-e már rajzolt változat. Amikor Rád nézek ez a látvány idéződik elém.
Pénteken újabb adalék a tündérségből. Hívsz és hívlak. Ennyi kerül bevésésre a sziklafalba: Ez a lány nagyon tud szeretni.
Boldogok, akiket meghív asztalához.
Köszönlek. Nagyon nagyon.
